Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsuci és Marci

2008.08.27

19-én reggel bevonultunk a kórházba, ahol délelőtt csináltak egy ctg-t, ahol nem nagyon akart Marci mocorogni és a szívhangja is alacsonyabb tartományban volt, emiatt azt mondták, hogy a ctg-t még délután megismételjük. Ezután uh-n minden rendben volt, teljesen érettnek találták Marcit, viszont a méhszájam teljesen zárt volt. Megvolt az ebéd, ami baromi kevés volt, ezért hozattam Bernáttal egy Big Mac menüt, amit 3-kor meg is ettem... Mivel egész nap nem nagyon mocorgott Marci, viszont a pocakom keményedett folyamatosan, kíváncsian vártam a délutáni ctg-t, ahol még mindig alacsony volt a pulzusa, ráadásul kétszer durván le is csökkent. Ezután a doki megvizsgált, és mivel egy újjnyira ki voltam tágulva, azt mondta, hogy irány a szülőszoba: megfigyelés. 9-ig folyamatosan ctg-ztek, de semmi sem változott, ezért a doki felajánlotta a császárt, amit mi elfogadtunk. Innentől kezdve már pörögtek az események: jöttek mindenféle emberek és mindenféléket csináltak velem. Fél 10 előtt már a műtőben voltam. Ott azért volt egy kis malőr, mert a spinális érzéstelenítőt csak harmadszori szúrásra tudták beadni, de végülis sikerült, elkezdett hatni is, és a kezdéshez képest 2 perc múlva már bömbölt Marci. Nagyon édes hangja volt! Baromi erős, férfias! Láttam amikor átvitték a szomszéd helyiségbe, ahol lemosdatták, majd az arcom mellé tették, és adhattam neki egy puszit, meg kicsit beszéltem hozzá. Akkor rögtön abbahagyta a sírást! Ezután átvitték a szomszéd szülőszobára, ahol Apukája már várta, és végignézhette, ahogy rendbetették, fotózhatta, videózhatta. Majd miután velem is végeztek, a folyosón még egy fél pillanatra találkoztam velük, majd ment mindenki a maga útján: Marci a csecsemőosztályra, én az intenzívre, Apa pedig haza. Az intenzívről még felhívtam Apát, mert semmi adatot nem tudtam Marciról, csak azt, hogy gyönyörű. Másnap délelőtt Apa megint láthatta Marcit, megmutatták neki a csecsemősök, én viszont egész délelőtt az intenzíven voltam, ahol elég szarul éreztem magam: szédültem, hányingerem volt. De amikor délben megtudtam, hogy felszabadult egy egyágyas szoba, és mehetek, rögtön erőre kaptam: "kiugrottam" az ágyból és egy nővérke segítségével lezuhanyoztam. Egy óra után már a saját szobámban voltam, ahová nem soká megérkezett Apa is, meg Marci is. Akkor még nem sok időt töltöttünk együtt, csak kétszer két órát, éjszakára pedig visszavittem a csecsemőosztályra. Aztán másnap már egész nap hármasban voltunk, de az éjszakát még mindig külön töltöttük. Viszont pénteken reggel már 6-kor mentem Marciért, nem vártam meg, míg Apa hozza, és akkor nagy erőt véve magamon az éjszakát is együtt töltöttük már. Egyébként baromi szerencsém volt az egyágyas szobával, mert Apa egész nap benn lehetett velünk, és rengeteget segített, én ugyanis elég nehezen tudtam kikelni az ágyból. De napról napra jobban lettem, csütötökön már a tejem is beindult, de annyira, hogy pénteken már fejnem is kellett! Szombat reggel hazajöhettünk, és azóta hármasban éljük itthon az életünket. Az első éjszaka elég nyűgösre sikerült, nem sokat aludtunk (ráadásul én az előző négy éjszaka is összesen tíz órát aludtam csak), de vasárnapra Marci szépen megtanult szopizni is, büfizni is, így már sokkal egyszerűbb az élet, mert hatalmasakat alszik. Olyan jó látni, hogy ilyen nyugodt baba!!! És már elmúlt egy hetes!!!

 

A mappában található képek előnézete Zsuci

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.