Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zoé és chelsey

2009.07.02

Most van egy kis időm és gyorsan megpróbálom megírni a szüléstörténetünket.
Szóval:Augusztus 7-én, csütörtökön NST-re kellett mennem és mivel Zoé baba nemnagyon aktivizálta magát és fájásokat is mutatott a gép, a doki aztmondta, hogy inkább feküdjek be megfigyelésre.Hazajöttem a cuccommért, aztán vissza a kórházba. Pénteken is többszörnéztek szívhangot is és NST-t is, ahol jók voltak az eredmények, ezérta péntek esti viziten megkérdeztem a dokimat, hogy esetleg nem-emehetnék haza.Azt mondta, hogy mivel jövőhéten töltöm a 40. hetet, már csak max. a hétvégére enged haza.Így megállapodtunk, hogy szombat reggel csinálnak még egy NST-t, és utána haza mehetek, de hétfőn reggel vissza kell mennem.Perszeaz NST-n az én kicsi lányom megint csak nem mozgott szinte semmit, ígya doki azt mondta, hogy vasárnap reggel 7-re vissza kell mennjek, csakígy enged el. Itthonteljesen jól éreztem magam, Zoé is mozgott rendesen és persze az időszédületes gyorsasággal telt és azon vettem magam észre, hogy vasárnapreggel van és nekem indulnom kell vissza a kórházba. Olyan gyomorgörccsel mentem el, még reggelizni se tudtam (később ez volt a szerencsém és ezért nem kaptam beöntést).
Mikor visszaértem a kórházba mondta a doktor úr, hogy akkor most csinál egy uh-t és néz flowmetriát is. Na és ekkor jött a fekete leves... Ugyanis elég fura arcot vágott uh. közben és azt kérdezte, hogy mikor ettem utoljáraPersze,rögtön tudtam, hogy baj van, főleg, miután közölte, hogy pattanjak felés irány a szülőszoba. Még a cuccaimért sem mehettem vissza a szobába. Rohant utánnam a szülésznő is, ekkor már nagyon paráztam. A szülőszobán feltették megint az NST-t, ahol először alig volt a babócámnak szívverése, aztán kezdett helyreállni. Dokimondja, hogy oké, akkor most már szülünk... Megvizsgált, 2 ujjnyiravoltam nyitva. Bekötötték az oxytocint is (jó pár szurkálás utánsikerült is), közben apa is beért és együtt néztük az NST eredményeit.Közben a doki burkot is repesztett, de megint elég aggodalmas képetvágott és mondta, hogy az a baj, hogy ahogy erősödnek a fájások, úgygyengül a baba szívhangja, tágulni nem igazán tágultam tovább és a babasem haladt lejjebb. Ekkorközölta velem, hogy sajnos meg kell csinálni a császárt, mert nemkockáztathat, ugyanis lehet, hogy még órákba telik, amíg tágulok és ababa lentebb jön, viszont lehet, azt már nem bírná ki. Nálam ezen a ponton borult ki a bili és omlottam össze Ugyanis rettenetesen féltem a császártól, de persze mindent a baba érdekében. Apátkikültdék, nekem pedig feltették a katétert és betoltak a műtőbe (ezvolt 10.50 körül). A műtőben az altatóorvos beadta gerincbe azérzéstelenítőt (ettől is féltem, de egyáltalán nem fájt) és a műtősnő,aki a fejem mellett állt, végig "közvetítette", hogy mi történikmost... Végül 11.15 perckor kiemelték Zoét és hozták is megmutatni Sajnos,mint kiderült, egyszer a nyakára és egyszer a derekára volt tekerdve aköldökzsinór, ezért nem tudtam volna simán megszülni.
Ezután kivitték  a szülőszobára, ott rendbe tették, apa közben lefényképezhette és vitték az újszülött részlegre.
Nekem a szülés sajnos nem volt túl kellemes élmény egészen addig, amíg Zoét meg nem láthattam. Rettenetesenféltem ugyanis a császártól, de még jobban attól, hogy elveszítem ababámat. Onnantól kezdve viszont, minden aggodalmam és fájdalmamellenére nagyon boldog voltam. És ez rengeteg erőt adott a "gyógyuláshoz".

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.