Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kkim és Noel

2008.08.14

Sziasztok!

...Na, én is megpróbálom nektek leírni a szülést.

Szóval: szerda reggel egy fájásra ébredtem, de azt hittem csak wc-re kell mennem. Nem sokkal később, fél hétkor, ruhapakolászás közben egyszercsak olyan érzésem volt, mintha bepisiltem volna, folyt a magzatvíz. Nem sok, bár mire kiértem a fürdőbe, a lábamon folyt. Fájás semmi. Be a klinikára, méhszáj egy ujjnyira nyitva. Kaptam kúpot, sétálgattam, lassan jöttek a fájások is, míg a CTG-re vártam. Kb. fél 9-től kezdtek sűrűsödni és erősödni, de össze-vissza jöttek, 2-3-4, néha 5 percenként. Egyre jobban fájt, déltájban már rendesen kínlódtam, főleg mikor rajtam volt a CTG. Sokkal könnyebb volt állva a férjemhez bújva v. ülve. Nagyon lassan tágultam, ezért a doki (miután a gáz foglalt volt) az epidurálist javasolta, mert eléggé kifárasztottak addigra a fájások. Kettőkor be is kötötték, nem fájt egyáltalán, sikerült két fájás közt beakciózni. Nyertem kb. 2 órát, amíg csak annyira éreztem a fájásokat, mint egy mensis görcsöt. Később beerősödtek rendesen, de kicsit tudtam pihenni, erőt gyűjteni. 4 körül a szülésznő megvizsgált, na, az már annyira fájt, h dobáltam a fejem az ágyon. Még mindig csak 5-6 ujjnyi volt, pedig kaptam oxytocint is. Ebből jött is még egy adag, h erősödjenek a fájások. Közben elkezdett emelkedni a hőm, hiába kaptam Algopyrint az infúziómba, egyre emelkedett. A dokitól kaptam 1 órát a tágulásra, aztán kivette volna a babát a láz miatt. Ő is tágítgatott kézzel is, de közel sem fájt annyira, mint a szülésznőé... Estefelé aztán jöttek a tolófájások, egyre jobban éreztem a nyomási kényszert. Ja, közben szülésznőt váltottam, mert az elsőnek lejárt a munkaideje :-) Azt hittem, h a nehezén túlvagyok, a tolófájások már biztosan könnyebbek lesznek és 2-3 nyomásra kint lesz Noel... Hát, kb. a 4-5.-re lett meg a feje, borzasztóan fájt. Én már nem annyira emlékszem, de a férjem mondta, h két fájás között dobáltam a fejem az ágyon, h már nem bírom tovább, nagyon fáj... Amikor megjelent a fejecskéje, a doki odatette a kezem, h érezzem én is. Ez erőt adott a toláshoz, de azt hittem kettészakadok, megváltás volt a gátmetszés, nem is éreztem. A válla aztán újabb 2-3 nyomás után bukkant elő, az már hatalmas megkönnyebbülés volt. Rögtön a hasamra tették, lila volt, de nem volt magzatmázas, csak kicsit maszatos és gyönyörű! Potyogtak a könnyeim, és szinte kiröppent minden addigi kín az emlékezetemből... A méhlepény nagyon gyorsan kijött, a varrásból csak a legutolsó öltéseket éreztem, de nem fájt igazán. A megfigyelőben végre megkaptuk Noelt, sajnos szopizni nem sikerült, mert az egyik mellbimbóm befelé forduló, a másik pedig nagyon pici, nem tudta bekapni. Csak bimbóvédővel tudok szoptatni. Hiába tartott kb. 12 órát, hiába fájt még az epidurális ellenére is, minden szenvedést megért.

Én eddig csak álmaimban tudtam elképzelni, mennyire lehet szeretni egy ilyen kis csöppséget :-)) De most itt van, és tökéletes baba :-)

 

A mappában található képek előnézete Kkim

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.