Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


henus76 és Berta

2008.08.14

Sziasztok!

 Kép

Egyelőre csak beköszönök. Vasárnap hazaengedtek minket, minden rendben velem és a babával is. Fájdalmas, de gyors érzéstelenítés nélküli normál szülés volt, majd talán holnap-holnapután lesz egy kis időm részletesen megírni. Tejci van bőven, Berta eszik rendesen. 4-5 órát alszik, 1-2 órát ébren tölt, amikor eszik és nézelődik. Éjjel csak egyszer kelünk, egyébként egész nap 4-szer van fenn. Tündéri, jó kislány. Kép

Addig is képek! Berta 3 naposan, amikor hazaengedtek és Janka+Berta

 

Henus

 

 

 

Szóval szülésem rövid története (csak annak ajánlom elolvasásra, aki erős idegzetű és nem okoz félelmeket benne)

 
30-án szerda este 22 óra körül kezdődtek nagyon enyhén a fájások, amiknek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mivel a 36. héttől szinte minden este voltak nekem ilyen jóslófájásaim, amik idővel elmúltak. Csakhogy ezek nem szűntek, úgyhogy éjfél körültől elkezdtük mérni (7, 6, 5 percesek), viszont még mindig nem fájdalmasak. A férjem kérte, hogy hívjuk a mamáékat, akik majd vigyáznak a Jankára, ha menni kell. De én mondtam, hogy ezek még nem azok a fájások, úgyhogy jól gondoljuk meg, feleslegesen ne rángassuk fel őket éjszaka Gárdonyból. Aztán 3 óra felé megérkezett az első igazi fájás, amit akkor éreztem, amikor Jankával vajúdtam anno, és egy nagy trutyi formájában távozott a nyákdugó.
Telefon anyuméknak, kb. egy órán belül fenn voltak, addigra 3 perces brutál fájások. A kórházba 4.30 körül értünk 2 perces fájásokkal 4 ujjnyira kitágulva. Az ügyeletes orvos szerint 1 órán belül baba lehet belőle, még a dokim sem bizti, hogy beér…A vajúdás nagyon-nagyon fájt, érzéstelenítést nem kaphattam, tekintve, hogy nagyon előrehaladott állapotban voltam, hiába kaptam a homeós bogyókat, ültem labdán (talán a labda enyhítette egy kicsit), egyszerűen üvöltöttem, sikoltottam a fájdalomtól. Aztán beért a dokim, burokrepesztés, további vajúdás, semmiféle légzési technikát nem tudtam alkalmazni, csak üvöltöttem és rimánkodtam, hogy vegyék ki valahogyan belőlem, mert képtelen leszek megszülni. (én egyébként is alapból szűk vagyok + a fájdalomtól összezártam a combjaimat is…szóval huh…)
Utána eltűnt teljesen a méhszáj és mondták, hogy akkor jön a kitolás (nem 1, hanem 2 óra múlva persze). Én semmiféle ingerenciát nem éreztem, hogy toljak, fel kellett húznom a térdeimet, amikor éreztem, hogy jön egy fájás, a férjem nyomta előre a fejemet, gátmetszés, plusz a doki tágított és nyomták a hasamat. Na ezt tényleg az ellenségemnek sem kívánom. Hörögtem, elhomályosult előttem minden, aztán 3-4. ilyen tolásra megjelent a koponyája, aztán újabb 3-4 tolásra kipréseltem a fejét. Mondta a doki, hogy innentől 1-max. 2. tolásra meglesz. Na nem volt meg. Mikor félig kinyomtam a vállát, visszacsúszott, újra tolás. Én alapból is szűk vagyok+a baba nagy volt. De minden erőmet összeszedve 7.10-kor világra jött az én kis drágám. Rárakták a hasamra. Kis lila sírós magzatmázas emberkét. Egy darabig még velünk volt, aztán elvitték a csecsemősök, addig összevarrt a doki. Nagyon sok öltéssel… de nagyon profin. Kívül-belül felszívódó varrat, mára már szinte nem is látszik, nem is érzem. Hamar regenerálódtam, szinte a vérzés is elmúlt. Berta rögtön szopikált előtejet a szülőágyon, nagyon ügyesen, bár a kórházban kicsit kisebesedett a mellbimbóm, de mostanra már jobb az is. A dokim, akit előző héten ismertem meg, nagyon rendes volt, sokat törődött velem, végig velem volt, egyszóval tökéletesen helytállt és az ügyeletes szülésznőnek is hálás vagyok, mert ő is végig ott volt és segített mindenben, ráadásul bocs a naturalizmusért, de mivel még beöntést sem kaphattam már, folyt ott minden, a kanül kifordult a kezemből, fröcskölt a vér...
Szóval a szülés kb. 4 óra alatt lezajlott, de iszonyatos fájdalmak közepette. Ez egyrészt pszihés okokra vezethető vissza (az utolsó pillanatig hittem benne, hogy császár lesz), másrészt azt tartják, hogy aki gyorsan tágul, nehezen megy a kitolás (sőt nem érzi, hogy tolnia kéne) és sokkal fájdalmasabb a szülés.
Akkor azt mondtam, hogy ilyen fájdalmat még életemben nem éltem át és senkinek sem kívánom, de az idő mindent megszépít, már alig-alig emlékszem rá… 
 

A mappában található képek előnézete


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.