Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Derka és Szonja

2008.08.18

KépNálunk apa és a tesóm (és én is) úgy éreztük, hogy hétfőn, vagy kedden lesz baba.  Vasárnap délután már egész nap éreztem jósló fájásokat. Sokat sétáltunk a Margit-szigeten, hátha az rásegít a dolgokra. Hétfőn ctg-n már mutatott fájást a gép és én is éreztem, hogy nem húzzuk sokáig. a köv. ctg-t szerdára beszéltük meg az orvosommal, aki mikor megvizsgált, mondta, hogy megrövidült a méhnyak és talán kicsit nyitva is van a méhszáj.

Este 9-kor a TEsco bevásárlás során éreztem egy fájást, ami már nem jósló volt. Viszont még rövid és ritka, így lefeküdtünk aludni. 4-kor keltem kb. 7 perces fájásokra. Kádba mentem, és nekem nagyon bejött a vízben vajúdás. 10 után indultunk be a kórházba. Igazság szerint én minnél tovább otthon akartam maradni, de aztán már nem tudtam, hogy mit csináljak, így beindultunk.

Rögtön vittük a csomagot is, mert biztos voltam benne, hogy ez szülés. Elég határozottan is mondhattam, mert rögtön a szülőszobára való felvétel következett, nem ctg-ztek.

Kb. dél volt mire az összes adminisztráció lement és burkot repesztettek. Bő kétujjnyira ki voltam már tágulva, mindenki örült, hogy milyen gyors szülés lesz ez. Kettőre már babát vártak. És tényleg nagyon gyorsan tágultam, de végül "csak" 4 órára tűnt el a méhszáj. Bevallom, én úgy érzem, hogy kicsit sietettek, hiszen első szülőnél ez teljesen jó tempó. De az orvosom már aggodalmaskodott 2 körül és császárt emlegetett . A babának tökéletes volt a szívhangja, tehát ezt végülis nem indokolta semmi. 4 -kor elkezdtünk nyomni, de eddigre sajnos fájásgyengeség lépett fel és nem jött lejjebb a baba buksija. Kb 2-3 cm-re lehetett már csak a kimenettől, de nem haladt. Így végül fél hatkor nekikészültek a vákuumnak. Ez egy gumiharang, amit a baba fejére téve, úgymond kiszívják a szülőcsatornából. Ilyenkor jó nagyot vágnak (a gát persze nem vértelenedik el, hisz nincs ott a bababuksi, ami elvértelenítené) és a babának is csúcsos lehet a feje a húzástól. Ez a rész nagyon fájt. Nem is a fájások, hanem a fájásszünetben való macera (a baba fejéről mindig leesett a harang és azt próbálta az orvos visszanyomni..) A párom végig velem volt, ami hatalmas segítség volt és nagyon csodálom, hogy ezt végig bírta nézni. Nagyon sajnált engem, és lelkileg eléggé megviselte őt is a dolog. szerencsére a babáért nem kellett aggódni, mert mint egy orvos is mondta, ő volt az egyetlen akinek normális volt a szívritmusa a teremben.

Végül megszületett és a feje sem lett egy picit sem csúcsos. Igazi, szép baba volt, rögtön sírt, így végül már az újszülöttesek sem aggódtak érte. Oda is tették a mellemre, de úgy be volt bugyolálva, hogy alig láttam belőle valamit. A szülés után nagyon bennem volt a félelem egy második gyerektől, mert mi lesz, ha az is vákuum lesz? De másnap estére már elmúlt ez a félelem és mindennek ellenére nagyon szép emlék maradt nekem a szülés.

 

A mappában található képek előnézete derka

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.